ÉPÍTÉSZETI GYŰJTEMÉNY VT
Cím
ÉPÍTÉSZETI GYŰJTEMÉNY VT
Leírás
A Kiscelli Múzeum egyik legjelentősebb tárgyegyüttese mintegy 35 000, elsősorban budapesti vonatkozású tervet őriz, de ezen felül fényképek, makettek, albumok, épületdíszítő kő- és fémelemek, utcatáblák, háztáblák is tartoznak műtárgyai közé. A gyűjtemény nem csak a tárgytípusok, hanem az egyes tárgyak eredete szempontjából is sokszínű. Már alapításának első éveiben is sok építészeti vonatkozású terv, látkép került ajándékozás vagy vétel útján a múzeum birtokába, de az önálló építészeti gyűjtemény tulajdonképpen az 1960-as években alakult ki, önálló leltári nyilvántartása 1965-től van a gyűjteménynek.
Legkorábbi épületterveink a 18. század végéről származnak, a legújabbak az 1996-os Budapesti Expóra készültek. A főváros 19. századi építészettörténete szempontjából igen fontosak a klasszicizmus mestereinek (Pollack Mihály, Hofrichter József, Hild József, Kasselik Ferenc és a Zitterbart család) munkái , illetve több pesti középület (a pesti Német Szinház és Vigadó, a Polgári Lövölde, a Lipótvárosi Templom) tervlapjai. A múlt század második feléből a korszak kiváló építészeinek (Feszl Frigyes, Steindl Imre, Schulek Frigyes, Hauszmann Alajos, Ybl Miklós) tervrajzai gazdagítják a gyűjteményt. Kiemelkedő jelentőségű az Operaház, a budavári Mátyás templom és a Halászbástya valamint a budai Királyi Palota több ezer terve: az építéstörténeti kutatásokhoz nélkülözhetetlen szakanyag.
Fontos helyet foglalnak el a gyűjteményben az építész-hagyatékok: a már említett, több ezer darabot magába foglaló Schulek tervanyagon kívül, Schickedanz Albert, Kismarthy-Lechner Jenő, Maróti Géza, Foerk Ernő, Lessner Manó, Árkay Aladár és Bertalan, Györgyi Dénes, Gerlóczy Gedeon és mások hagyatéka. Az 1945 utáni tervekből számszerűen nem jelentős ugyan a gyűjtemény anyaga, de a korszakból kevés igényes tervrajz került közgyűjteményekbe, így ezek jelentősége nagy. Ilyen például az Óbudai Kísérleti Lakótelep homlokzatrajzainak reprezentatív célra készült akvarell sorozata, ami korábban egy kiállítás alapját is adta.
Legkorábbi épületterveink a 18. század végéről származnak, a legújabbak az 1996-os Budapesti Expóra készültek. A főváros 19. századi építészettörténete szempontjából igen fontosak a klasszicizmus mestereinek (Pollack Mihály, Hofrichter József, Hild József, Kasselik Ferenc és a Zitterbart család) munkái , illetve több pesti középület (a pesti Német Szinház és Vigadó, a Polgári Lövölde, a Lipótvárosi Templom) tervlapjai. A múlt század második feléből a korszak kiváló építészeinek (Feszl Frigyes, Steindl Imre, Schulek Frigyes, Hauszmann Alajos, Ybl Miklós) tervrajzai gazdagítják a gyűjteményt. Kiemelkedő jelentőségű az Operaház, a budavári Mátyás templom és a Halászbástya valamint a budai Királyi Palota több ezer terve: az építéstörténeti kutatásokhoz nélkülözhetetlen szakanyag.
Fontos helyet foglalnak el a gyűjteményben az építész-hagyatékok: a már említett, több ezer darabot magába foglaló Schulek tervanyagon kívül, Schickedanz Albert, Kismarthy-Lechner Jenő, Maróti Géza, Foerk Ernő, Lessner Manó, Árkay Aladár és Bertalan, Györgyi Dénes, Gerlóczy Gedeon és mások hagyatéka. Az 1945 utáni tervekből számszerűen nem jelentős ugyan a gyűjtemény anyaga, de a korszakból kevés igényes tervrajz került közgyűjteményekbe, így ezek jelentősége nagy. Ilyen például az Óbudai Kísérleti Lakótelep homlokzatrajzainak reprezentatív célra készült akvarell sorozata, ami korábban egy kiállítás alapját is adta.